BAON

Csendben hallgatta a háziasszonyt, amikor az a szeretetről, a tiszteletről, az életről beszélt. Ami egy ennyi idős kisfiúnak általában csak a matchboxokról és a transzformermekről szól. A kisfiú azonban már átesett egy szívműtéten, így más szemmel nézett a félkarú asszonyra. Odabújt anyukájához, és kijelentette: ő ennek a néninek be szeretne mutatkozni. Amikor odakísérték, előbb csak félénken toporgott, majd kiszakadt belőle a fenti kérdés. Ragyogó szemmel hallgatta Ildikó válaszát, végül a fülébe súgta nevét. 

A kis Áronnal együtt 444-en vettek részt azon a két estén, amit csak úgy írtak le a jelenlévők, hogy „hullámzott a szeretet.” Nehéz ezt elképzelni, amikor az emberek nagy része a mindennapi megélhetéséért küzd és azt hiszi, annál súlyosabb csapás nem érheti, hogy tovább emelik a benzin árát. Valószínűleg ezért nem áldozott egy forintot sem a fogyatékossá vált nő megsegítésére az a néhány milliárdos, akiket megkerestek a szervezők. Annál többen érezték fontosnak a kisebb vállalkozók, valamint a kisebb pénzű emberek közül azt, hogy segítsenek. Ők biztosan elgondolkodtak azon, milyen szerencsések is. Hiszen megölelhetik gyermeküket, szerelmüket, sétálhatnak, amikor úgy tartja kedvük. Hetényi Ildikótól ezt elvette az élet, ő pedig – bár valóban csak két, sőt inkább másfél ujja maradt –, hitet, szeretet és erőt szeretne adni sorstársainak és mindannyiunknak. Ahogyan most Áronnak és a többi vendégnek adott.