BAON

Utánanézve a könyvtárban, hogy miként is került hozzánk „Józsi”, kalandos történetre bukkantam. A szobrot Arany János tanártársa, Tomori Anasztáz matematikatanár, a magyar kultúra lelkes támogatója készíttette el, saját költségén. Az alkotás kivitelezésével Czélkúti Züllich Rudolfot bízta meg. A „művész” azonban legkevésbé sem volt alkalmas a feladat megoldására. Alkotását ugyan felállították az akkori Nemzeti Színház elé 1881-ben, de a pesti közönség a színház háta mögé száműzte, mert nem nyerte el tetszését. 

A döntés viszont Tomorinak nem tetszett, és nagy sértetten, négy derék magyar szürke ökörrel birtokára, Dunaföldvárra vitette a bronzszobrot. Lestár Péter polgármester még abban az évben Kecskemétre szállíttatta: előbb a Műkertben állították fel, majd a színház mellett állt. Ott 1962-ig volt látható, mígnem egy új Katona-szobor került a helyébe. 

Czélkúti alkotását ekkor fogadta be a Katona József Gimnázium, ahol azóta is nagyon szeretik. Az iskola diákjai, tanárai számára nem egy őskövület, hanem mindennapi életük szerves része. Egymásra találások, randevúk és viharos szakítások tanúja a szobor. Láthatta megannyi sírdogáló ballagó és visszatérő öregdiák könnyeit, definíciókat magoló és dolgozatírás előtt izguló diákok remegéseit, hallhatta a viccmesélők röhögéseit, vagy éppen az unatkozó diákok sóhajtásait! Ha a Józsi mesélni tudna! Ő azonban csak áll, némán mutatva színházi maszkját és mindig írásra kész „pennáját”! Bízhatunk benne, a mi Józsink megőrzi titkainkat.