BAON

Kapunk hideget-meleget rendesen, górcső alá vagyunk véve a felnőttek által. Mert amit mi csinálunk, az vagy nem jó vagy nem úgy jó. Mert ők jobban tudják, mint mi, a palánták, akiket még öntözni kell jó tanácsokkal, és nyesegetni vadhajtásaikat. Az öntözést jól látják, csak a móddal van a baj! A kioktató hangsúlyok, az okoskodások és a rosszalló tekintetek nemhogy irtanák, inkább táplálják a dactól fejlődő vadhajtásokat. 

Ha otthon előadást tartok a kvantummechanikai kémiai modellről, a szüleim könnyben úszó szemmel könyvelnek el a jövő tudósaként. Ha a szakadt farmeromban akarok iskolába menni, közlik: „Ez a gyerek megőrült, kár, hogy bezárták a Lipótot!” Elvárás, hogy legyek okos, elegáns, illedelmes, továbbá tanuljak, olvassak, sportoljak! Kigyúrt élű lexikonként készüljek az egyetemre. Nagyságrendekkel többet várnak tőlünk a felnőttek, mint amennyit tőlük vártak annak idején. Pedig ők is lázadtak, és nem is akárhogy: rágyújtottak, berúgtak, élvezték az életet. Nekik is volt Woodstock, Joplin meg Madonna, mint ahogy van nekünk a Sziget meg a Magashegyi Underground. 

Azért valahol mégis érezzük a törődést. Tudjuk: nem szeretnék, ha ugyanazokat a hibákat követnénk el, mint ők. Ugyanúgy látnak minket, mint anno őket a szüleik, és úgy is próbálnak tanítgatni. Csak a módon változtassanak, könyörgök, a módon!

Dobány Péter, KJG
*** 

„Elvesztek az értékek!” – halljuk nap mint nap a felnőttek szájából, és ilyenkor persze főleg ránk, fiatalokra és a mi életünkre céloznak. Csak hát az sem mindegy, hogy milyen példát mutatnak nekünk a felnőttek!

Itt van például a valóvilágos tévéműsor, melynek vajmi kevés köze van a mai magyar valósághoz. Mert hiszen ki venné komolyan, hogy a csöppnyi birodalmi Magyarországon annyira szuper az élet, hogy csupa kacsalábon forgó palotában élnének az emberek? Lassan-lassan téglaárok lesz az otthonunk, és egy rossz hodály is maga lesz a mennyország. Bár annyiban valóban valóságos ez a kreált világ, hogy meztelen módon mutatja be az emberi kapcsolatokat, egyúttal kíméletlenül kiteregeti a szennyest. De arra meg nem mindenki kíváncsi. 

A tartalom elég gagyi, de néha jólesik egy kis agysorvasztás, ami feledteti például a híradók által közvetített sok-sok szörnyűséget. Ha összességében kellene értékelnem ezt a felnőtteket bemutató produkciót, „combos hármast” kapna tőlem, ami mifelénk is csak közepes.   

Csenki Nikolett, KJG
***

  „Minden hozzávalót megvettél, drágám?” – talán ők is tökéletes gyermekre vágynak

A tökéletes gyerek receptje, avagy mi sül ki, ha anyu/apu főz?!

Végy egy tökéletes, egészséges csecsemőt (ha van rá mód, szüld meg). Melengesd, áztasd egy-két évig, majd járasd bölcsődébe és óvodába, lehetőleg fedő alatt. Időnként nézz alá, dobj mellé egy-két gerezd angolnyelvórát! Ügyelj arra, hogy az óvó néni az Idegen szavak szótárát maradéktalanul hozzáadja, nehogy nyers maradjon a készülő intellektus közepe. A félig kész gyermeket pácold be egy tál jobbfajta általános iskolában. Vegyíts hozzá egy második idegen nyelvet, az úszást és egy trendi önvédő sportot is. Nyolc évig érleld csemetédet, közben feltétlenül figyelj oda, hogy véletlenül se érintkezzen rossz hatásokkal, különben az egész folyamat borulhat. 

Fontos fűszer a heti 10 könyv, amely jó alap a középiskolai felvételihez. Kamaszod ne féltsd az ország legnevesebb gimnáziumától, ízlés szerint ízesítsd további idegen nyelvvel, matematikafakultációval, edzésekkel és drámaórákkal.

Az utolsó fázisban az előkészített anyag duplájára fog nőni. Ekkor hintsd meg minimum két felsőfokú nyelvvizsgával. Ha ügyesen állítod be az érettségi tantárgyak sütési hőmérsékletét, garantált a sikeres felvételi! Ezután jöhet a „puding próbája”. 

Ha követted a receptúrát, aki csak találkozik alkotásoddal – egyetemi tanár, főnök, társadalom –, mind azt követeli: „Még, még! Ilyen gyermekeket kérünk még!”

(A kockázatok és mellékhatások tekintetében érdeklődjön a pszichiátriákon, vagy dugja fejét a homokba!) 

Varga Bori, KJG