BAON

Lepény a hátsón

Adott egy szakállas figura, Zohan a neve. Ő a Moszad legtitkosabb egységének tagja. Az izraeli Rambó. Kiválóan lő, küzd, gyors, mint a szélvész, és legyőzhetetlen. És nála jobban senki nem szorítja farpofái közé a babzsákot és a lepényhalat. A tengerparti lányok elalélnak tőle, a srácok meg felnéznek rá. (Hogy a lepényhalak és a babzsákok mit érezhetnek, jobb, ha nem tudjuk meg.)

Szóval van ez a mindent túlélő és mindenkit legyőző, kőkemény figura, aki szörnyű álmot dédelget: Amerikába(n) menő fodrász akar lenni. Eddig késsel, gránáttal és géppisztollyal igazgatta a frizurákat, most pedig ollóval és fésűvel szeretné ezt tenni.  És meg is teszi! Megrendezi saját halálát, elrepül, beáll egy gyönyörű palesztin(!) lány kicsi kis szalonjába, és beindítja karrierjét. A szalonban ettől kezdve senki nem marad szárazon! Minden nő dupla szolgáltatást kap. Megcsinálja a hajat, és fel- a tulajdonost. Csakhogy az üzletbe öregasszonyok járnak valahol a nyolcvan és a halál közt. Ám ez sem tántorítja el hősünket, a nagy behatolót! Az utcán egyre vastagabb sorok kígyóznak beeresztésre várva. De nem csak ők lesik minden mozdulatát. Hanem ősi ellenségei is! Mert felismerik. És akkor, attól kezdve nincs megállás.

A kétharmados film

Vannak jellemzően altáji-alpári filmek. Ez is olyan. Nem kell túlzásba vinni a mimikákat, gesztusokat, igazából úgyis melltől, deréktól lefelé van a lényeg. A nénikékhez dörgölt nemiszerv, dagadó gatya (amiről kiderül, hogy nem AZ a nagy, hanem a bozót körülötte), a seggbe mártott hal (amiről nem derül ki, mi ez a felhajtás körülötte)… Csak az a baj, hogy ez nem túl vicces. Nagyon nem vicces! Márpedig egy vígjátéknak nem feltétlenül hibája, ha vicces, humoros, tréfás. Legyen elrejtve a dialógusokban, a mozdulatokban, a történetvezetésben. Itt azonban csak az elkoptatott gegek röpködnek, a dugás szinonimái, szokás szerint megjelenik az idióta Rob Schneider, szokatlanul (és cél nélkül) színre lép Mariah Carey.

Pedig maga az alapötlet, az izraeli-palesztin konfliktus humorba ágyazott felfogása, érdekesnek tűnt. Csak biztos valami terrorista elrabolta a foragtókönyvírót, vagy ha azt nem sikerült időben, akkor magát a forgatókönyvet, és szegény Dennis Dugan rendezőnek (kinek nevéhez olyan míves alkotások fűződnek, mint a Lúzer SC, a Beverly Hills-i nindzsa, a Happy, a flúgos golfos) nem maradt más, mint szólni Adam Sandlernek, az agyatlan farkas embernek (aki meg szólt a haverjának, a Rob Schneidernek), gyorsan segítenének-e összedobni egy filmet, mert szorít az idő, mint rendőrt a felesége tangája.

És összerakták. És elkészítették. És forgalomba hozták. Nagy durranás vagy kifingás? Mindenki döntse el maga! Hogy meddig lehet szórakozni a nézővel, azt meg döntse el a rendező!

Ne szórakozz Zohannal - Vetíti a Palace Kecskemét