BAON

Ma már a tinik számára is elengedethetetlen, hogy a világhálló ott lapuljon a zsebükben, s bármelyik pillanatban előránthassák okostelefonjukat, I-phone-jukat. Persze a tinik és kamaszok nem a tőzsdei adatokat és az árfolyamváltozásokat fürkézik, még csak nem is a szüleikkel e-maileznek.
A tiniknek egésszen másra kell az „internetképes” telefon: és ez a Facebook! A diákok jelentős része naphoszat ezen a közöségi oldalon lóg. Ez ön magában nem is lenne olyan nagy baj, ha a diákok legalább 45 percet – vagyis egy tan órányi időt – kibírnának az említett portál nélkül. Csak hogy nem így van... Sokan nemcsak a szünetekben vagy a lyukasórákon látogatják előszeretettel a Facebbook oldalát, hanem a tanórák alatt is, suttyomban, a pad alatt. Üzeneteket írnak ki az üzenőfalukra idétlenebnél idétlenebb, sőt gyakran megalázó vagy lejárató képeket és fotókat töltögetnek fel a mappáikba, az oldalukra.
A szülők nagy része persze minderről mit sem sejt. Csak csodálkoznak, amikor a lányukról készült kihívó képek, vagy a fiuk lerészegedéseit megörökitő felvételek előkerülnek. De vigyázat! Ha a család amatőr tagjai nem akadnak is rá ezekre a bünjelekre, jövőbeli munkaadónk, főnökünk lehet, hogy igen! Később ugyanis hiába töröljük le mindazt, amit anno felelőtlenül és meggondolatlanul töltöttünk fel a világhálóra, ami egyszer oda felkerült, az bizony előkereshető....
Óva intenék hát mindenkit az ész nélküli kattintgatástól, töltögetéstől. Lehet hogy kezdetben jó poénnak tűnik, és eleinte mindenki lájkója, de később bizony sok kellemetlenségeket okozhatunk vele. Magunknak – és másoknak is