BAON

„Szeretnék megosztani önökkel és olvasóikkal egy nem mindennapi történetet.” Így kezdődött az a levél, ami pár napja érkezett bajai szerkesztőségünkbe. Írója vasárnap óta már nyugdíjas, az utóbbi néhány hétben felmentési idejét töltötte. Szabóné Lénárd Edit 30 évet dolgozott dajkaként, az Újvárosi ÁMK óvodájában fejezte be pályafutását és szerzett maradandó élményeket.

– Hagyománnyá vált nálunk a dolgozók karácsonyi ünnepsége. Mindenki húzott egy nevet a kosárból, aztán őt ajándékozta meg az évvégi rendezvényen. Mikuláskor már nem dolgoztam, de még az intézmény állományában voltam, ezért meghívtak. Húztunk nevet, de közölték, hogy változik az eddigi rend és mindenkinek sajátkezűleg kell valami ajándékot készítenie. Ennek nem örültem, mert sosem voltam ilyen ügyeskedős. Szerencsére sajátkezűnek minősítették a befőttet és lekvárt is, én ezzel készültem a karácsonyi összejövetelre – idézi fel a körülményeket Szabóné.

Akit megleptek munkatársai. Kovácsné Győrfi Rita ugyanis az ünnepi köszöntőt követően hozzá lépett és egy borítékot adott át a nagymamának. – Főnökünk könnyes szemmel mondta el, hogy az óvoda összes dolgozója, beleértve a Fehérló utcaiakat is, az ajándékozásra szánt összeget felajánlotta az akkor három hónapos unokám, Márta Zsófi, gyógyíttatására. Őt hét hetes korában epekővel műtötték Szegeden. Hetente kell Pestre járni vele és még nem dőlt el, hogy szüksége lesz-e májátültetésre. Több tízezer forintot kaptunk, de nem is ez a lényeg. Egyébként is nagyon jó volt a kollektíva, de azt hiszem, mindenkinek el kell mondanom, hogy van emberség és összefogás! Korábban is tudtam, hogy nagyon fog hiányozni mindenki, ezt most még inkább érzem. Szívemben mindig ott leszek és ígérem, hogy Zsófival sűrűn meglátogatja majd őket – mondja történetükről Szabóné Lénárd Edit.