BAON

Az országgyűlési választások tegnapi első fordulója után az már biztosan kiderült, hogy húsz év alatt rengeteg minden formálódott. Azzal például nem sokan számoltak anno, hogy a rendszert váltó két nagy párt, a Magyar Demokrata Fórum és a Szabad Demokraták Szövetsége, ha különböző okokból is, de 2010-re elfogyott.

Utolsókból viszont elsők lettek. Mert az 1990-es voksolás két utolsó helyezett parlamenti pártja, a Fidesz és a KDNP, jó ideje szövetségben dolgozva, ismét az élre verekedte magát. Az MSZP pedig amolyan rendszerváltozás utáni hangulatban nem szólhatott bele a versenybe. A változások mögött egyértelműen az áll, hogy az ország egyik részének elege lett a kormánykoalícióból, majd az egyedül maradt szocialistákból, míg a másik része belefáradt abba, ami itt éveken át történt.

Az utolsó négy esztendő csak részben szólt a kormányzásról. A Fidesz egyetlen pillanatig nem érezte magát vesztesnek a 2006-os választás után, s Gyurcsány Ferenc balatonőszödi beszédét követően kísérletet sem tett arra, hogy eljátssza a konstruktív ellenzék szerepét. Egy idő után nemcsak az MSZP maradt magára, hanem a kormány is, Gyurcsány inkább teátrális mint logikus lemondása után Bajnai Gordon kabinetje vállalta a sokszor vesszőfutásnak számító hónapokat. Válságot kezeltek, amelyhez az ellenzék vezető erejétől egyetlen pillanatig nem kaptak támogatást.

Nyolcmillió választásra jogosult polgár nyilván nem olvasta el az ország házába igyekvők programját. Nem is lett volna sok értelme a hol 88, hol 200 oldalas papírtömegbe belelapozni. Az ország hozzászokott, mert hozzászoktatták, hogy más a kampány alatt harsogott programjelszó és más a kormányzás. Komoly, sok milliárdos konkrét ígéretek nem is hangzottak el ebben a furcsa, lényegi vitát nem hozó kampányban. A Fidesz első embere, Orbán Viktor látványosan került minden ilyen típusú szereplést, de hívei ezt is teljesen természetesnek vették. Így a voksolók hit és szimpátia alapján választottak. És ez sem akármi. Sőt. A többit majd az idő dönti el.